«

»

ápr 20

12. rész: Emlékbuborékok

EmlékbuborékokEmlékeink olyanok, mint a buborékok. Néha előjönnek; szépek, színesek, majd tovatűnnek, elillannak, szertefoszlanak… és sokáig nem jönnek, de hosszú-hosszú idő után ismét előbukkannak és ez így megy váltakozva időről-időre. Melegek, fényesek, gyönyörűek és főleg különlegesek.

Ahány emlék, annyi féle buborék. Van, amelyik nagyobb és van, amelyik kisebb. Van, amelyik jobban csillog és van, amelyik kevésbé. Vannak színesebbek és vannak fakóbbak is köztük. Vannak, amelyek tovább maradnak és vannak hamar elillanósak.

És ha kiszabadulnak egy-egy emlékláda mélyéről, lehetetlen megállítani őket. Csak szállnak és keringnek fenn a magasban, elszabadult emlékként saját útjukat járva.

~

A nagy barna szemű kislány átható tekintettel nézte nagymamáját. Már nem volt olyan kicsi, úgy tizenkét éves körüli lehetett. Csillogó szemekkel hallgatta estéről estére Freya tündérhercegnő történetét.

– “És hol a sárkány? – kérdezte nagyanyját – A sárkány, akivel megküzd a Tündérherceg, levágja mind a hét fejét és majd elveszi a Tündérhercegnőt feleségül és boldogan élnek, amíg meg nem halnak?”

– „Semmi sincs kívül, ami nincs meg belül” – mondta nagyanyja mosolyogva.  “Jól gondolod kislányom: a boldogság megtalálása a sárkány legyőzésével kezdődik, de a sárkány bennünk van. Ezt kell leküzdeni.”

“- Nagymama! – folytatta tovább a kíváncsi kislány – Freya tündérhercegnő tényleg létezett?”

“- Létezett kislányom! Az én nagymamámnak az ő nagymamája mesélte, hogy fiatal lány korában álmaiban egy tulipántündér virágos réteken hordozta  és ő gyógyította be összetört szerelmes szívét.”

“- Miért nagymama? A te nagymamád nagymamájának is volt egy tündérhercege?”

“- Volt bizony, kislányom. Volt egy fiú, akit nagyon szeretett.”

“- Mennyire szerette őt? Úgy mint a Hold a Napot?”

“- Úgy bizony!”

“- És nagymama! Miért szerette a te nagymamád nagymamája oly nagyon azt a fiút?”

“- A válasz erre roppant egyszerű.”

“- Mondd már nagymama! Miért?”

“- Kislányom, azért …..”

“- Miért?”

“- Azért, mert…. “

“- Nagymama! Mondd már!”

“-Azért kislányom, mert…

“A fiú is hitt a Tündérmesékben.”

tündérfiú

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>