«

»

ápr 15

11. rész: A kiteljesedés

kiteljesedett nőElérkezett Freya megkoronázásának a napja.

Tündérország ünneplőbe öltözött. A fák virágba borultak, a madarak hangosabban énekeltek és a Nap is fényesebben ontotta sugarait a rétre.

A Tündérhegy fölött lévő sűrű köd szertefoszlott. A hegy csúcsa büszkén karcolta a kéklő hegyet, sziklái visszatükrözték a nap sugarait.

A kék égbolton, a Nap fénylő korongja mellett, feltűnt a Hold is. Ő is ott akart lenni az ünnepségen és most ezüstösen csillogott a büszke Nap mellett. Hold és Nap szent találkozása volt ez.

A tündérpalotát őzek vették körbe, előttük sorakoztak a kis nyuszik, mögöttük pedig hosszú sorokban a tündérek foglaltak helyet. Lassan megzendültek a harangok és Freya megjelent a palota előtt. Kecses alakját aranyhímzéssel díszített koránázási ruha fedte, barna haja lágy hullámokban omlott vállaira. Homlokát gyémánt és borostyánkövekből készült ékszer díszítette. A Holdat és a Napot formázta, az éjszaka és a nappal jelképét, a teljesség földi megjelenítését.

Tündérország meghajolt Freya előtt.

Anyja közelebb lépett hozzá. Koronáját levette fejéről és lánya fejére helyezte, majd ő is meghajolt Freya előtt.

– „Éljen a királynő!”- harsogta Tündérország apraja nagyja és zengett az egész erdő.

Freya Tündérország lakói felé fordult. Magasba emelte karját, majd szívére tette kezét és mélyen meghajolt népe előtt.

” – Kedveseim! – kezdte el beszédét Freya. – Köszönöm Nektek bizalmatokat és azt, hogy méltónak tartotok Tündérország kormányzására. Köszönöm anyámnak, hogy átadta trónját, és hogy bízik bennem: bízik álmaimban és velem együtt bízik a jobb tündérvilág eljövetelében. A szeretet nevében fogom Tündérországot vezetni és a béke nevében fogok zászlót bontani. Legnagyobb álmaimat valóra váltom, népemre áldásként boldogságot szórok. Öröm és vigasság legyen az országban. Mosoly ragyogjon minden tündér arcán. Kezdődjék hát a tánc!”

Három álló nap és három álló éjjel tartott a mulatság. Folyt a bor a kannákból, koptak a tündércipellők és vidám kacagástól volt hangos az erdő.

Amíg a tündérek mulatoztak, Freya engedett lelke hívó szavának. Varázsköpönyegébe bújt éjszakánként és emberi szem számára láthatatlanná változott. Széttárta finom kis szárnyait és könnyed röptékkel elindult Tündérhegyen túlra; oda, ahol csak emberek laknak és tündérek még soha nem jártak.

A falvakat, városokat járta. Kereste az égve hagyott lámpásokat, a nyitott ablakokat, fiatal lányok és asszonyok sóhaját, záporkönnyeiknek halk kopogását, és arra folytatta tovább útját.

Beröppent a nyitott ablakokon. Finom kezeivel bebalzsamozta az asszonyok, lányok összetört szívét és körbeölelte őket szeretetével. És ha már megnyugodtak és álomba szenderültek, álmukban meglátogatta és gyönyörű helyekre vezette őket. Virágos rétekre, zöld pázsitokra mentek és megmutatta nekik, hogy másképp is lehet.

Minden ember szívében van egy hely, egy mélyen elrejtett kis zúg, ahol önmagára lelhet és igazán boldog lehet. Ezt mutatta meg Freya álmaikban nekik.

Reggelre az asszonyszemek csillogtak, ajkaikon mosoly honolt és Freya repdesett.

Leheletfinom szárnyai színesedni kezdtek. Napról napra színesebbé váltak és nemsokára a szivárvány összes színében pompáztak. Freya most érezte igazán boldognak magát.

A Nap ragyogott, a Hold mosolygott.

Fényükkel köszöntötték Freya kiteljesedését és összefonódtak egy pillanatra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>