«

»

ápr 14

10. rész: Az elengedés

Freya elengedésAmint hazaért, Freya bejelentkezett a Tündérkirálynőhöz.

Anyja a bársonyszobában fogadta őt. Ezzel is jelezte, hogy Freya fontos számára és ő biztos háttere lányának. Freya elpanaszolta szíve bánatát és kérte anyját, hogy bölcsességével terelje és mutasson irányt neki.

Hosszasan mesélte történetét. A mese végéhez érve, anyja odalépett hozzá és gyöngéden átkarolta lányát, majd szorosan magához ölelte. Mellkasuk összeért, szívük egy ütemre dobbant. Anya és lánya egy burokban voltak, puha védelmező szeretetburokban.

Kis idő multán a Tündérkirálynő hátrébb lépett. Megfogta lánya kezét és mélyen a szemébe nézett. Könnycsepp gördült ki Freya szeméből. Anyja finom kezeivel gyöngéden letörölte és végigsimította lánya csodaszép arcát.

– „Freya! Holnapután megkoronáznak. Királynő leszel! Már most királynő vagy!…

– „Óh, kislányom!… – folytatta gyöngéden az anyja – „Egy királynő nem kergeti a szerelemet. Hagyd, hogy a szerelem rád találjon! Élj tiszta szívvel szabadon és éld meg a szerelmet belülről. A szerelem benned van. Figyeld meg. Semmi sincs kívül, ami nincs meg belül.”

.~.

Ezen az éjszakán Freya különös álmot látott. Ismét a sötét földalatti pincében volt és a Tündérherceg kézen fogva vezette őt. Hosszasan mentek egy sötét felfelé ívelő spirálon. Amint egyre magasabbra értek, egyre világosabb lett odabent. Egyszercsak vakító fény áradt be, és  fényével elárasztotta Freyát és az őt vezető Tündérherceget. Kiértek a fényre és a herceg átölte Freyát. Ölelésében benne volt az egész világ. Lágy csókot lehelt a tündérlány homlokára, majd sassá változott. Sokáig keringett a tündérhegy fölött, majd elnyelte az erdő fölött lévő sűrű köd.

Freya riadtan kelt ki az ágyából. Haja nedves volt, szíve zakatolt. Az álom minden apró részletére tisztán emlékezett. Az ablakhoz ment és felnézett a Holdra. A fényes labda épp akkor izzott fel a fekete égen. Freya magára kapta köpenyét, zsebébe tette a borostyánköveket és kiment a tó vizéhez, hogy megfejtse álma üzenetét.

Amint a tóhoz ért, szívét elöntötte egy ismerős édes érzés. Az érzés, amikor a Tündérherceg karjaiban feküdt és egymást szorosan átölelték. „Óh! Bárcsak örökké tartott volna az a csodás pillanat!”

Freya a tó vizébe nézett. Könnyei gyémántként hulltak alá. Minden egyes gyémántcseppel édesebb lett a tó vize és könnyebb a tündérlány lelke.

„Semmi sincs kívül, ami nincs meg belül” – suttogta Freya.

Belenézett ismét a tó vizébe. Szemei fényesen ragyogtak, mint egykor anyjának, amikor először tartotta karjaiban Freyát, a várva várt tündérgyermekét. A csillogó barna szempár történeteket mesélt.  Történeteket régmúlt korokból, történeteket boldogságról, történeteket szerelemről és teljességről. Történeteket Freyáról és az ő Tündérhercegéről. Történeteket kiteljesedésről.

A Tündérherceget elveszítette, az érzést azonban soha. Ez vele volt mindig. Ezer meg ezer életen keresztül ott élt benne és tudta, hogy vele is marad az idők végezetéig.

Maga elé idézte a herceg édes arcát, szemeinek ragyogását. Freya mélyen a herceg szemébe, majd innen a tó vizébe nézett. Ugyanaz a szempár, ugyanaz a ragyogás. És ekkor Freya meglátta a tó vizében saját arcát, saját szemeinek ragyogását. Hosszasan nézte a két csillogó szembogarát. “Annyira ismerős…. Mintha ez is az övé lenne”. És akkor ott a Telihold fényében, Freya meglátta a herceg szemében saját magát. Freya meglátta saját lelkét egy másik tündér lelkében; meglátta saját magát a herceg szívében.

„Semmi sincs kívül, ami nincs meg belül” – suttogta Freya szüntelen és csak bámulta saját szemeit a tónak tükrében.

A Telihold csak hízott az égbolton, és amikor a legkövérebben világította meg a varázslatos tisztást, Freya elővette köpenyéből a borostyánkövecskéket és a patak vizébe szórta őket. „Hadd menjenek! Utazzanak a patakkal jó messzire!”

Freya felnézett a Holdra. A Hold fényével beragyogta a tisztást és a tündérhercegnő lelkét. Lehetővé tette az elengedést.

Ezen az éjszakán Freya elindult önmaga felé, beteljesíteni feladatát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>