«

»

ápr 08

8. rész: A tüskék

erdo_szines– Hát visszajöttél!? – fordult Freya a Tündérherceg felé. Szeme csillogott és egész lénye örömtől sugárzott.

A herceg két kezébe fogta Freya törékeny kezeit, szívére húzta őket és mélyen a tündérlány szemeibe nézett. Fürkészve nézte a lány szemeit. Fel szerette volna fedezni bennük az ősi titkokat, a mélységeket és a magasságokat.

„Hogyan mondja el Freya-nak?” Tudta, hogy megsebzi a lányt. Tudta, hogy amint kimondja, máris leejti és összetöri a drága gyémántját. „Pedig még oly szívesen tartaná tenyerén!” „De nem vigyázott rá. Három évvel ezelőtt sem vigyázott rá. Nem tudott vigyázni rá. Nem hagyták, hogy vigyázzon rá. Most már nem vigyázhat rá.” „Hogyan is mondja el?! Hogyan is mondhatná el?!”

– Freya!.. – a Tündérherceg lesütötte szemét és szemöldöke alol a tündérlányra nézett. Látszólag ideges volt. Elengedte Freya kezét és megdörzsölte szemöldökének bal szegletét. Összeszedte bátorságát és nagy levegőt vett.

– Freya!… – kezdett újból bele. Freya kérdőn nézett a hercegre, nem értette, hogy mi történik. Miért változott meg oly hirtelen a herceg viselkedése? Értetlenül állt a herceg előtt és csak bámult rá nagy szemeivel.

– Freya!… A herceg ismét megfogta a tündérlány kezeit. – Freya! Három nap múlva megnősülök. – bökte ki végül a Tündérherceg. – Három évvel ezelőtt nem mentem többé el a tisztásra hozzád, mert apám közölte, hogy más sorsot szánt nekem. Már születésemkor eldőlt a sorsom és a végzetem. Atyám a keleti Tündérkirályság hercegnőjét szánta nőmül és országunk megerősítéséül. Tisztelem atyámat és mély tisztelettel eleget teszek kívánságának. Nem panaszkodhatom. A keleti Tündérhercegnő erényeiben  hozzád hasonló, mégis más. Mássága vonzó és idővel megszerethető….”szomorú tündér

Freya már nem hallotta a herceg utolsó szavait. Forgott vele az egész világ. A fájdalom súlyos kőként zuhant rá. Kitépte magát a herceg kezeiből és csak rohant-rohant előre. Lila fátyla lecsúszott válláról és leesett a fűbe. Nem vette észre. Nem érzékelt semmit maga körül, csak az éles fájdalmat érezte. Lelkét ezer tőr döfte át, szíve ezer sebből vérzett, és csak rohant és rohant az erdőn át. Ő sem tudta merre, csak el jó messzire, el a fájdalmai elöl.

~

 A Tündérherceg Freya leesett fátylához lépett. Felemelte a földről és szívéhez szorította.

– Bocsáss meg nekem Freya! – mondta magában és egy könnycseppet morzsolt el szeme sarkában. A fátylat gondosan összehajtogatta és ló hátán lévő tarisznyájába rakta. Freya már csak egy Szép Emlék maradt számára.

A Tündérherceg felpattant lovára és az erdő ösvényén nagy porfelhőt hagyva maga után, sietve elvágtatott .

Az erdőben csend honolt. Az őzek és nyulak szomorúan bámultak maguk elé. A madarak is elhallgattak, de még a méhek sem zümmögtek. Egy felhő takarta el a napot és hirtelen szokatlanul sötét lett. Sötét lett és csend.

Gyászolt az egész erdő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>