«

»

Már 25

6. rész: Ködborította homály

köd borította homály

Három szerelmes év után történt egyszer, hogy a herceg nem jelent meg a tisztáson. Nem jött másnap sem és harmad nap sem, de még három év múlva sem.

Freya magányosan járta az erdőt és mezőt. Szíve csendesen bezárkózott. Magányában a nyuszik és az őzek voltak segítői, nehéz perceiben legfőbb támaszai. Mutatták az utat Freya számára. Kérték, hogy nézzen fölfelé az égre, mert ahol a vízesés kéksége és az égbolt kékje összeér, ott van a jövő. A szivárványt is csak ott láthatja meg és csak ott fönt ragyog fényesen a nap is. A madarak is ott fönt szállnak, Freya lelke is csak ott fönt lehet szabad.

Teltek múltak az évek és Freya szívébe lassan visszatért az élet, lelke azonban nem ragyogott oly fényesen, mint régen. Bár a herceg hiánya idővel megfakult, Freya szíve mégis utána szomjazott.

De a tündérlány tette a dolgát és mindazt, amit a Tündérkirályság megkövetelt tőle. Hogy méltó utódja lehessen anyjának, beleásta magát a tudományokba. Fejlesztette tudását és diplomáciai érzékét. Az udvar bölcseitől tudást szerzett, az erdőben élő állatoktól tapasztalást. Ők mutatták számára a helyes irányt, hogy hogyan kell élni és boldognak lenni. Hogyan kell nevetni és játékosnak lenni. Megtanították, hogyan értékelje a természet ajándékait: a friss levegőt, a kristálytiszta vizet, az ízletes erdei bogyókat és a nap melegét. Megértették vele, hogy legyen hálás az életéért és az édes érzésért, a szerelemért.

Hosszú évek teltek el. Freya emlékeire köd telepedett. Ködbe burkolta emlékeit, ködbe csomagolta érzéseit.

Most már szabadon élte az életét.

Közeledett az új évkör kezdete és megkoronázásának ünnepe.

Freya már mosolygott és királynői teendőire összpontosított. Lázason dolgozott az új terveken, azon, hogy uralkodása alatt milyen változásokat hoz majd a tündérek életébe. Újítani akart és jobbá tenni mindent. Bár anyja, a Tündérkirálynő igazságosan kormányozta országát, néhány fontos dolgot Freyára hagyott. Így Freya éjt-nappallá téve sürgött-forgott és céljai teljesen lefoglalták mindennapjait. Sokszor fáradtnak érezte magát és ilyenkor az erdő sűrűjében barangolva töltötte fel energiáját. Kisbarátai elmaradhatatlanok voltak. Kísérték Freya lépteit mindenhová.

Egyszer, egy ilyen barangolás alkalmával Freya lába alatt megmozdult az avar, és zsupsz, Freya eltűnt a föld alatt. Nemsokára egy sötét pincében találta magát. Erdei manók rég elhagyott otthona volt régen, most bejáratát befedte az avar. Erre lépett rá Freya és így esett bele a verembe.

 A nyuszik és az őzek riadtan néztek össze, de nem mertek Tündérhercegnőjük után ugrani. Inkább őrködtek a bejáratnál és csak reménykedtek abban, hogy hátha valaki majd egyszer csak arra jár. Bogyókat dobtak le a sötét pincébe, remélve, hogy Freya megtalálja őket és nem esik semmi bántódása.

Harmadnap erős csaholás hallatszott az erdő sűrűjéből. Vadászok jöttek. A kutyák szagot fogtak és ugatva közeledtek, messziről lovak vágtatása hallatszott. A nyuszik nyomban szétszéledtek, az őzek összerezzentek. Most mi tévők legyenek?!  Ha elmennek Freyán nem segítenek, ha maradnak pórul járnak, pecsenye készül belőlük vacsorára. Végül döntöttek: maradnak, őrzik a bejáratot és Freya Tündérhercegnőt.

Az ugatás egyre közelebbről hallatszott. Az őzek összebújtak. Tekintetüket nem merték felemelni és csak annyit hallottak messziről, hogy: „Állj!”, „Megállj!”, „Leállj!”

 A régen látott Tündérherceg termett előttük és felismerte az őzeket. Sok-sok évvel ezelőtt ők vezették haza az erdő sűrűjéből és ők mutatták meg az utat is a tisztáshoz, ahol Freya várta őt .

Lepattant lováról és közelebb lépett az állatokhoz. Ekkor vette észre a mögöttük tátongó szakadékot. Az őzek rászegezték tekintetüket, majd a verem bejáratára néztek. A herceg közelebb lépett a szakadékhoz. Ismerte ezt a helyet és a sötét bejáratot. Kishercegként itt játszott katonásdit a többi tündérgyerekkel. Úgy ismerte a pincét, mint a tenyerét. Tudta, hogy sötét, ijesztő és tekervényes, de van még egy másik kijárata is. A titkos hátsó ajtó, amely a dombra vezetett.

Nem értette mit keresnek itt az őzek és miért nem szaladtak el a kutyái elöl. Tudta, hogy Freya-hoz tartoznak

– „De akkor miért nincs velük a Tündérhercegnő?” – töprengett magában. A herceg rosszat sejtett.

Távoli vékony hang hallatszott ki a szakadékból.

A herceg nem volt rest, tüstént cselekedett. Fogta magát és uccu, leugrott a sötét verembe. Köd előtte, köd utána és a herceg eltűnt a sötét pincében.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>