«

»

Már 17

5. rész: Igaz SZERelem

szerelemMásnap délben a herceg eljött a tisztásra, másodnap és harmadnap is ott volt. Kerek három esztendeig egyetlen egy napot sem szalasztott volna el, hogy Freyával találkozhasson a vízesés alatt.

Ilyenkor hosszasan beszélgettek. Az őzek és a nyulak körbeugrándozták őket, élvezték azt a szeretetteljes légkört, ami a két tündér szívéből áradt feléjük.

Mindenféléről beszélgettek: a Holdról, a csillagokról, gyerekkorukról és önmagukról. Belefeledkeztek a róluk szóló mesébe és egymás tekintetébe. Körülöttük megállt az idő. Szívük egyszerre dobbant és a természet velük együtt lüktetett. Mintha egy biztonságos burok vette volna őket körbe, ahol védve voltak minden külső rossztól. A nap, a víz, a levegő és a föld alattuk mind-mind velük együtt lüktetett, a lágy fuvallat pedig követte légzésük ritmusát. Olykor a szellő gyöngéden belekapaszkodott Freya hajába és játékosan összekócolta azt.

A Tündérherceg Freyára nézett. Félresimította a tündérlány fürtjeit, amelyet arcába fújt a kósza szél. Freya lehunyta szemét. A herceg hosszasan gyönyörködött Freya arcában. Elbűvölte a lány. Volt valami ismerős benne. Mintha ezer meg ezer éve ismerné, mintha mindig is az övé lett volna.

A tündérlány mintha értette volna a herceg gondolatát, elmosolyodott. A szeme még mindig csukva volt. Pillái lágyan pihentek pirosló orcáján.

– Te mosolyogsz! – hallotta a herceg meglepett hangját, és még mielőtt válaszolhatott volna, a herceg ajka ajkához tapadt.

Mézédes volt a herceg csókja. Az az ismerős mézédes csók az álmaiból!

Freya jól ismerte ezt a csókot. Álmában már érezte számtalanszor. Puha, meleg paplanként borította be ajkát. A herceg erős karjaival átfonta a tündérlány derekát.

Egy távoli faágon egy kismadár énekelni kezdett és tarka pillangók körtáncot jártak a fejük fellett.

A herceg leszakított egy kisvirágot és utána még egyet, majd még többet is. Koszorút font belőle és Freya fejére helyezte.

– Királynő vagy Freya! Ékes koronád helyett, most díszítsék a tisztás virágai homlokodat, forró ölelésem legyen jogarod és emlékeztessen téged mindig erre.

Freya lelke örömtáncba kezdett, még soha nem volt ennél boldogabb. Életre kelt az édes érzés, amit szívében hordozott. Valósággá vált egy régóta dédelgetett álom. Lelkét  és szívét a Tündérherceg kezébe helyezte. Hagyta, hogy ringassa, óvja és szeresse. Lelke a Tündérherceg lelkében teljesen feloldódott. Egész lénye örömtől ragyogott és a szerelem illatos virága kinyílt szívében.

Gyorsan szaladt az idő. Észre sem vették és a nap leköszönt az égről. Csillagok milliói vették át a helyét és nemsokára megjelent a kövér Hold is az égen. Megvilágította a tisztást és az egymás karjaiban pihenő szerelmeseket.

– Láttalak egyszer kistündér koromban. – törte meg a Tündérherceg a csendet. Apámmal vadásztunk és én megpillantottalak. Anyáddal voltál, a Tündérhercegnővel. Szemed csillogása magával ragadott. Sokáig figyeltelek akkor messziről és sokszor visszatértem arra a helyre, ahol először megláttalak. De egyszer aztán apám megtiltotta, hogy egyedül barangoljak, így többé nem láthattalak. Arcodat elfeledtem, de szemed csillogását örökre lelkembe véstem. Azt hittem, hogy soha többé nem foglak már látni téged és lám ennyi év után egyszer csak előttem termett ismét az az ismerősen csillogó szempár. El kellett tévednem, hogy újból rád találjak. Oly sokszor öleltelek forrón álmaimban és lám most itt vagy! Valóság vagy! Az enyém vagy. Megérinthetlek. Karjaimban tarthatlak. Erős karjaimmal megtarthatlak.

A szél megrázta a hársfa ágait. Illatos virágok hulltak a tündérlány hajába. Fejét a Tündérherceg mellére hajtotta.

A Hold fényében, a hársfa alatt a két tiszta szívű tündér lassan álomba szenderült. Milliónyi csillag őrködött felettük és őrizte édes titkukat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>