«

»

Már 08

4. rész: A beavatás

Freya hosszasan fürdött a kristálytiszta vízesés alatt. A nap erősen tűzött az égbolton, a víz pedig hűs és selymes volt. Pont olyan, amilyennek az anyja mondta.

A Tündérkirálynő és az erdő lakói figyelték Freya minden mozdulatát. Tekintetükkel óvták és messziről bíztatták.

Nemsokára Feya megjelent a parton. Szemei csillogtak, akárcsak napbarnított bőrén a vízesés hűsítő cseppjei.

Anyjára nézett, majd kisbarátaira. Figyelték Freyát és bár nagyon szerették volna tudni, hogy mi történt a vízesésnél, hagyták, hogy most Freya tekintete beszéljen nekik.

–  Anyácskám! – törte meg Freya a hosszú csendet. Mondd! Milyen a szerelem?

– Oh, kislányom a szerelem egy édes érzés, amely a szívünkben lakik és olyan mintha ezernyi röpködő pillangó költözött volna belénk.találkozás

– Anyám! Érzem az édes érzést és a pillangókat! Láttam az arcát és deli alkatát. Fehér paripán nyargalt. Rám nézett és én visszanéztem rá. Elvágtatott messze, de előtte azt súgta nekem: visszajövök érted!

Ettől a perctől kezdve Freya naphosszat a hercegéről álmodozott. Elképzelte magát hatlovas hintóban a herceg mellett ülve, ékes koronával a fején és elképzelte magát a fehér lovon ülve hercege mögött, kibontott hajjal vágtatva, amint a szél meglobogtatja hosszú derékig érő hajzuhatagát.

Éjszakánként a csillagos eget bámulta és kiválasztotta a legfényesebb csillagot. Neki suttogta el álmait.

Az édes érzéssel a szívében barangolt most már erdőn és mezőn, sokszor igencsak távol a tündérpalotától.

Történt egyszer, hogy egy ilyen barangolás közben megmozdult a bokor és hirtelen előtte termett a „hercege”. Először azt hitte, hogy nem lát jól. Megdörzsölte a szemét, de még mielőtt magához tért volna az ifjú lepattant a lováról, mélyen meghajolt Freya előtt, udvariasan bemutatkozott, elmondta, hogy ő a szomszédos Tündérkirályság hercege és hogy vadászni indult egyedül, de sajnos eltévedt.

– A kisbarátaim majd hazakísérnek – hebegte Freya még mindig meghatódva és a körülötte lévő állatseregre mutatott. Ők jól ismerik a járást az egész erdőben.

A herceg Freyára nézett. Csak most vette észre, hogy milyen szép ez a tündérlány. Szemei rabul ejtették, piros orcája megbabonázta.

-Oh, igazán köszönöm. – tért magához a tündérherceg. Igazán kedves tőletek. A kíséretet örömmel elfogadom. Most azonban sietnem kell, várnak rám, de holnap visszajövök. Mondd, hol talállak meg Tündérhercegnő?herceg fehér lovon

– Innen nem messze van a Királyágunk erdeje. Délre kell menni, az őzek vezetni fognak. Az erdő közepén áll egy tisztás, közepén kristálytiszta tó, fölötte vízesés, mellette egy patak.

Holnap, amikor a nap legmagasabban jár majd az égen, ott várok Rád.

– Ott leszek! Ígérem!- kiáltotta a herceg és vágtató lovával már el is tűnt az erdő sűrűjében.

1 comment

  1. Kati

    Jól sejtem, hogy ebből könyv lesz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>