«

»

Már 07

3. rész: A kezdetek

tündérek és állatokHamar elteltek az első tündérévek és a kis Freya cseperedni kezdett.

Az erdő és a mező volt az otthona, az erdő állatai a legjobb barátai. Kevés időt töltött a tündérpalotában, mivel a természetben érezte szabadnak magát. Anyja, a Tündérkirálynő nem erőltette semmiben. Bízott kislánya tündérösztöneiben és hagyta, hogy Freya felfedezhesse minden pillanatban a csodát.

Kezdetben a kis Freya csak a kastélyhoz tartozó erdőben barangolt, anyja ilyenkor mindig elkísérte. Bölcs és okos asszony volt a Tündérkirálynő: értett az állatok nyelvén, ismerte a fák és növények titkait.  A barangolások alkalmával hosszasan beszélgetett kislányával, játékosan tanítgatta és igyekezett megmutatni neki mindent apró kis részletet.

A kastély udvarához egy erdő tartozott és az erdő közepén volt egy csodaszép tisztás. A tisztás ahol egykoron a piros tulipánvirág tündökölt, amely világra hozta kelyhéből Freya tündérhercegnőt. A tisztás elvarázsolt hely volt, közepén kristálytiszta tó, mellette egy patak, amelynek vizét a hegyekből alázúduló vízesés táplálta. Azt suttogták tündérföldön, hogy varázshely, amelynek titkát csak a Tündérkirálynő ismeri.

Freya és a Tündérkirálynő gyakran időztek ezen a helyen. Freya itt volt csak igazán szabad. Naphosszat hallgatta a madarak zengő énekét, a vízesés csobogását és a patak csörgedezését. Bámulta a sok színes virágot és a tarka pillangókat, amelyek könnyed tánccal röppentek egyik virágról a másikra. A tisztás fölött az égbolt is mindig csodaszép volt: színe azúrkék és csak ritkán volt felhő rajta, a nap pedig fénylő aranyként ragyogta be az egész vidéket. Ilyenkor az erdő állatai is megjelentek a tisztáson: főként az őzek és a kisnyulak. Ők voltak Freya legjobb barátai, nehéz perceiben pedig segítői.

Egyik nap a Tündérkirálynő így szólt a lányához:vízesés és tündér

– “Freya, drágám, eljött az idő. Felcseperedtél és én úgy döntöttem megmutatom a vízesés titkát neked.”

Freya lélegzete is elállt. Boldog volt és mégis félt egy kicsit. “A varázsvízesés! …. Vajon milyen titkot rejtegethet?” – töprenget magában.

Anyjával gondosan felöltözködtek és elindultak a tisztás felé. Az erdő állatai követték lépteiket.

Lassan a tisztáshoz értek. A körülöttük lévő bimbózó virágok mind virágba borultak, így fejezvén ki tiszteletüket látogatóik előtt.

– “Freya, kislányom – fordult a Tündérhercegnő lánya felé. Nemsokára nagykorú leszel, és akkor elhagyhatod a Tündérkirályság erdejének határait egyedül is és felfedezheted magadnak az egész tündérvilágot. Jegyezd meg jól, hogy én mindig itt leszek neked, bármi történik veled én biztos hátországod vagyok, hozzám bármikor visszatérhetsz. Nézd meg jól ezt a vízesést. Időtlen idők óta szolgálja a királyságunk nő tagjait. Valahányszor egy tündérhercegnő felcseperedik, megfürödhet selymes vizében. Ilyenkor a tó tükrében betekintést nyerhet a jövőjébe, a sorsába és az életében ráváró feladatokra. Eljött hát az idő, hogy te is megismerd jövőd titkait! Menj csak, fürödj meg a vízesés alatt, majd nézz bele a tó vizébe. Amit benne látsz majd, az határozza meg majd életedet.”

 A Tündérkirálynő megcsókolta Freya homlokát és Freya remegő lábakkal, de mégis izgatottan elindult a vízesés felé.vízesés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>